Várdainé Kiss Krisztina tanúságtétele

Egyre több gyereknek kellett megadni a mindennapi betevőt. 3-4-5-6-7-8-9… Vannak aggodalmas napjaim, de Istenre figyelve, az Ő útját járva próbálok élni, és sokszor kapom magam rajta, hogy nem idegeskedem. Így, egyre nagyobb békében vagyok önmagammal is, és a világgal is… Isten tenyerén.”