180 fok - Egy égbe nyúló lélek antológiája

Vajon milyen értéket képvisel manapság egy olyan könyv, melyet ötszáz példányban nyomtattak ki és amelyet pillanatok alatt elkapkodtak, és így eredeti bolti ára többszörösére emelkedése okán vált ritkasággá, könyvcsemegévé? A válasz persze egyszerű, a „…kinyúlhat égig a lélek…” című kötet, mely Babits Mihály esztergomi verseit és esszéit tartalmazza, a harmadik kiadásra vár. A 180 fok – A kultúra ellenpontjai könyves podcast mostani adásában a fent említett kötet szerkesztője, G. Tóth Franciska, a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozó esztergomi Balassa Bálint Múzeum irodalmi muzeológusa ült le az állandó műsorvezető Pöltl Oxi Zoltánnal szemben. Az adásban alapvetően arról beszélnek, hogy az először 2016-ban kiadott Babits-antológia, mely 2017-ben újra kiadásra került, illetve még újabb megjelenésre vár, a terv egyelőre az, hogy az eredetihez képest alig valamivel másabb belső tartalommal készüljön el. A beszélgetésben szóba kerül, hogy mit is jelentett Babits számára az 1924-ben megvásárolt esztergomi Előhegyen lévő ingatlan, hogy milyen felújítást, átalakítást végeztettek párjával, Tanner Ilonával együtt, mely munkálatokban, néha még maga a költő is belekutyult egy-egy ecsetvonás erejéig. Az adásban kibeszélik a költő, esszéista és a királyváros kapcsolatát, mégpedig annak vonatkozásában, hogy a szülőhely Szekszárd és a fő tevékenységi színtérnek számító Budapest mellett Esztergom jelentette Babits Mihály számára a legfontosabb lakhelyet. A rendkívül gazdag képanyag miatt is gazdag tartalmú kötet második kiadása mindvégig jelen van a műsor készítése közben, így abba a két beszélgető többször is belelapoz és felolvas, idéz onnan. A kötetben így áll a recenzióírók egyikének írásában: „Az emlékévhez méltó ünnepi kötet rendkívül gusztusos, a múlt század első felének könyv- és újságnyomtatás külsőségeit, grafikai megoldásait, stiláris vonalait, színeit, mintáit idézi, utánozza. A könyv gazdagságát fokozza, hogy a keményfedél különleges, porózus tapintású felülete, az előlapok sűrű díszmintázata, a lapok egységes szépiás tónusa, illetve a versekhez, prózai részekhez tartalmi kapcsolódás okán illesztett látványosan korhű fotóillusztráció.”